”Otthon az, ahova hazatérsz. (...) Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. (...) Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.”
Wass Albert
Egy bizonyos életkor után, már összeköltözni is nehezebb. Két világ találkozik ilyenkor egy szűk térben, különböző helyről jött bútorok és tárgyak, az évek alatt összegyűjtött "ezer apró kacat" keveredik egy lakásban. Mindketten kötődünk a sajáthoz, mert tartozik hozzá egy emlék vagy egy érzés, vagy mert örökség a szülőktől, nagyszülőktől. Nehéz mindezt besűríteni egy közös otthonba, összefésülni úgy, hogy az jó legyen. Ne legyen se bútorraktár, se elmúlt idők múzeuma, se relikviák tárháza. Otthon legyen, ahová jó hazatérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése