Egész karácsonyunkat tavaszt időző napsütés kísérte. Ez így nem olyan igazi... Nem olyan mint gyermekkorom hideg, havas karácsonyai, vagy mint a gyermekeimé, akiket míg kicsik voltak, szánkózásból hazaérve feldíszített fával várta itthon a Jézuska. Hiszen minden karácsonyi énekben, versben és elbeszélésben esik a hó, száncsengő csilingel és felsejlik valami igazi vidéki, falusi idill!
Elgondolkodtam. Tavaly egész télen alig láttam havat, ló húzta szánt meg talán soha, és hosszú évek óta nem töltöm vidéken a karácsonyt. Miért hát ez a ragaszkodás ezekhez a hamis képekhez?
Szenteste napján gyönyörű napsütés volt. Nem voltam ideges, nem kapkodtam, időben kész lett minden, be lettek csomagolva az ajándékok, elkészült a vacsora, a sütemény, szépen feldíszítettük a karácsonyfát. Fényes, csillogó, fehér díszei gyönyörűen mutatnak sötétzöld ágain. Az asztal roskadt a finomságoktól, a fa alja terítve ajándékokkal, és együtt volt a család.
Megszületett a Megváltó! Szerényen, minden csillogás és pompa nélkül egy betlehemi istállóban.(Betlehemben nem esik a hó, és nem csilingel száncsengő.)
Szép karácsonyunk volt. Kicsit sem hiányzott már a hóval borított, hamis-édeskés, idealizált képek karácsonya.
Fotó: Kertész H. Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése