Halottak napja

Nem vagyok az a temetőbe szaladgáló fajta. Nem kavar fel és nem nyugtat meg. Amit ott találok az csak kő, egy lekopott név, néhány beültetett növény. Szinte kötelességből megyek, kihúzgálom a gazat, meglocsolom a növényeket, teszek virágot a vázába. Halottak napján is kimegyek. Sötétedés után megyek, mert olyankor gyönyörű a temető. Már nincsenek sokan, de nem félek, mert ezernyi apró mécses világít és rengeteg a virág. Meggyújtom a gyertyát én is, és elmondok egy imát. - Hiányzik az anyukám. - Aztán egyszerre mégis felkavar és mégis megnyugtat a kő, a lekopott név, az apró mécses és néhány szál virág.