Van amikor érzem; vége a magányosságnak -
megtaláltalak. Máskor annyira távolinak érezlek, mintha más-más világban
élnénk, mintha rád egy másik nap sütne vagy te egy másik holdat
csodálnál éjszaka. Mégsem kell félned az elvesztésemtől. Nem
azért, mert magamat olyan kicsire becsülöm, hogy bármit elfogadok, csak
megmaradj. Nem azért, mert kénytelen vagyok alázatosan tűrni, hanem
azért, mert ennél erősebb vagyok. Nem ver le a lábamról nyűgösködésed,
elbírom, mint ahogyan elbírja az ember azt is, ahogy a kicsi gyerek
meggyomrozza. Megpróbállak magamhoz ölelni, hogy elmúljon, vagy csak
egyszerűen megvárom a végét, ha másképp nem megy. Ez nem az önbecsülés
hiánya, ellenkezőleg. Sokkal inkább kell egyfajta tartás, szilárdság,
felnőttség, felülről-látás, erő, hogy az ember állja a viharokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése